Tegnap megállított egy srác az utcán, kezében egy kérdőívvel. Három kérdést tett fel, és máris megállapította, hogy magánnyugdíjpénztárt kell váltanom, méghozzá az őt megbízó biztosítónál. Természetesen a válság megtépázta a pénztári hozamokat, egyes alapok jobban, mások kevésbé teljesítettek jól. A fiatalember azonnal ajánlott egy biztonságosabb, kiszámíthatóbb portfoliót, amibe szerinte csak az nem száll be, aki szándékosan veszni hagyja pénzét.
Pár kérdést én is feltettem a srácnak, így kiderült, semmit nem tud a témáról, csupán iskola mellett szeretne plusz jövedelemhez jutni. Ezzel nincs is gond, bár jobban is felkészülhetett volna.
Magánnyugdíjpénztárban három különböző portfolió közül választhatunk. A klasszikus portfolió alacsony kockázatú, amiben szinte kizárólag biztonságos állampapírok vannak. Minimális kockázat, minimális hozamokkal.
A kiegyensúlyozott portfolió mérsékelt kockázatú, benne nagyrészt állampapírok, egyharmad részt pedig hazai és nemzetközi részvények szerepelnek. Közepes kockázat, közepes hozam.
A növekedési portfolió magas kockázatú, több mint felerészt hazai és nemzetközi részvények alkotják. Magas kockázat, hosszú távon magas hozam.
Fentiek tükrében mi történik, ha egy válság közepén, kétharmadán a korábban növekedési portfoliót választó tag portfoliót és pénztárt vált? A részvénypiac megszenvedte a válságot, a tag pedig a mélyponton megválik portfoliójától, vagyis realizálja a veszteséget. Inkább átmegy a biztonságosabb állampapírokhoz, a klasszikus portfolióba. Az elszenvedett pl. 50 százalékos veszteség után beszáll egy pl. 10 százalékot hozó alapba („mert az biztonságosabb, kiszámíthatóbb”). Így, miután 100 forintból 50-et elvesztett, 5 forintot nyer majd az állampapírokon. 15-20-30 év távlatában van arra esély, hogy a részvénypiac ledolgozza a válság veszteségeit. Ha nem realizáljuk, akkor az a veszteség csupán virtuális marad, pénztárcánkon nem érezzük meg. Persze addig (15-20 évenként) előfordulhat még egy válság.
A pénztárváltásnak pedig költségei vannak. Az ügynök rábeszél minket a váltásra, ezért jutalékot kap – amit szintén mi fizetünk.
Természetesen lehet indokolt a pénztárváltás. De csupán az, hogy részvényalapunk a válságban vastag mínuszokat eredményezett, míg az állampapírok sokkal jobb eredményt értek el, nem ad rá okot. Sőt, ezzel kampányolni az utcán szerintem nem etikus. A fiatalember manipulatív kérdéseket tett fel, logikusnak tűnő, de valójában értelmetlen érvekkel. Remélem, kevesen dőlnek be neki…
