Nyakig a gyógyulásban
Lábadozás a válságból. Ki, mikor, hogyan?
Egy éve szinte mindenütt pusztított a válság. A gazdag országok teljesítménye visszaesett, Kínában és a többi feltörekvő országban a növekedés meredek zuhanásba kezdett. A krízis nem csak világmérete miatt egyedi, hanem mélysége miatt is.
Mi a helyzet a kilábalással? Kína gazdasága elsőként állt talpra, rohamléptékben talált magára. Amerika 2009 közepén tért magához, az év végén pedig láthatóan felgyorsultak az események. A negyedik negyedéves GDP adat január 29-én kerül nyilvánosságra, elemzők szerint 5,5 százalékosnál nagyobb növekedésre lehet számítani! Az euro zónában és Japánban azonban borús a helyzet. Németország ugyan Amerikánál hamarabb kezdett talpra állni, elemzők azonban nulla százalékos növekedéssel riogatnak a negyedik negyedévre vonatkozóan. Japánban is csak álom a szép, új gazdaság.
Az összezúzott vállalatok felépülésének köszönhetően az amerikai, égbe szökő GDP-növekedés a negyedév csodája lehet. A termelés azonban 2010-ben lelassul – a kérdés, mennyire. Bizakodók szerint eddig minden háború utáni recessziót csodás fellendülés követett, a vártnál sokkal jobb eredménnyel. A kevésbé bizakodók érvelése azonban reálisabbnak tűnik. A munkanélküliség csökkenésének nincs jele. A lakosság továbbra is eladósodott. A tőzsdei korrekció pedig még mindig kísérti a piacokat.
De még egy lomha amerikai gazdaság is megelőzi a többi nagyágyút. Az euro zóna két különböző, fájdalmas problémával küzd. Az egykori „buborék gazdaságok”, mint Spanyolország, Írország sebei még nem gyógyultak be. Németország – Japánhoz hasonlóan – a krónikusan gyenge belső kereslettől szenved. A fogyasztók nem hajlandók költekezni, az élénk export pedig nem ösztönözte a cégeket befektetésre a remények ellenére.
A kilábalás mértéke nagyban függ a szigorú monetáris és költségvetési politikán. Görögország nemrég minden eddiginél szorosabb költségvetési politikát jelentett be a következő három évre vonatkozóan. Csakhogy Görögország az euro zóna GDP mindössze 3 százalékát adja, a gyors konszolidációra pedig aligha számíthatunk a nagy gazdaságokban.
Amerika költségvetési kilátásai bizonytalanok. Év közepére a mostani ösztönző csomag megállíthatja a GDP-növekedést. Az előírt költségvetési egyensúlynak köszönhetően az államok rohamléptekkel csökkentik kiadásaikat. Habár a képviselőház elfogadott egy 150 milliárd dollár értékű, foglalkoztatás-ösztönző csomagot, ezt a szenátus még nem hagyta jóvá. Ha pedig a kongresszus nem tesz semmit, akkor a Bush ideje alatt érvénybe lépett adócsökkentések év végére lejárnak. Ugyan erre kicsi az esély, de a politika mindenre képes!
Kína rövidtávú kilátásai azon múlnak, mennyire gyorsan csillapítja a hitelezéssel kapcsolatos félelmeket. A szigorúbb hitelpolitika félelme begyűrűzött a részvénypiacokra is, de a jelek fokozatos szigorításra – és csekély növekedést gátló intézkedésre – utalnak a feltörekvő gazdaságokban. Ha Kínát és Indiát nem vesszük figyelembe, a feltörekvők gazdasága akkor is 4 százalékponttal nagyobb mértékben növekedett a recesszió alatt. Ez nagyjából ugyanaz a különbség, mint ami a válság előtt volt jellemező. A Világbank egy új jelentésében rámutat, hogy a szigorúbb pénzügyi feltételek csökkenthetik a fejlődő országok 0,2-0,7 százalékpontos trend növekedését az elkövetkező 5-7 évben. Ennek ellenére a gazdag országok növekedésére mért csapás minden bizonnyal nagyobb lesz.
A feltörekvő piacok – különösen Kína – relatív erőssége stabil árakat sejtetnek. Ez azt is jelenti, hogy devizájuk erősödik a dollárral szemben. Ennek üteme nagyban függ Kína árfolyam-politikájától. A dollár az euróval szemben 5 százalékkal magasabb értéken áll novemberi mélypontjához képest. Vajon folytatódik a rali?
Amerika folyó fizetési mérleg hiánya és Kína többlete megfeleződött a krízis során, a GDP-hez mérten 3 illetve 6 százalékra. A további csökkenés az olajáraktól és a világpiaci kereslettől függ. Az egyenlőtlenségek csak a kilábalás idejéig szűkülnek. Amíg a felesleggel rendelkező országok, Németország és Japán, de leginkább Kína, a belső kereslettől függenek, a nagy hitelfelvevők – kiváltképp Amerika – csökkentik költségvetési hiányukat és többet takarítanak meg. A gazdaságok most eltérő ütemben növekednek - de a növekedés módja is eltérő kell, hogy legyen!
Forrás:
www.economist.com/businessfinance/displayStory.cfm
