Hogyan lehet az, hogy a fapados légitársaságok olykor párszáz forintos jegyeladásokból is tudnak fedezni egy európai repülőutat? Sőt, még némi haszonra is szert tesznek.
Lássuk előbb azt, ami látható, amiről tudunk! Mi is a különbség a fapados és a klasszikus légitársaságok között? Például a fedélzeti ellátás. Fapadoséknál nincs ingyen étel, ital. Nincs ülésrend: az utasok oda ülnek, ahol épp van szabad hely. Gyakoriak a késések, ilyen esetben pedig látszólag nem törődnek a várakozó utasokkal. Első ránézésre nagyjából ennyi a különbség. A lényeg azonban máshol keresendő!
Az angolul low-cost vagy budget airlines-nak nevezett, alacsony költségvetéssel dolgozó fapados cégek nem tartanak fenn jegyirodát, ügyfélszolgálatot. (Telefonon ugyan el lehet érni a képviseletet, bár nagy türelem kell hozzá!) Vásárolni internetes oldalukon lehet vagy szerződéses utazási irodákban vagy éppen bevásárlóközpontokban.
Jegyár. Most már törvény kötelezi a légitársaságokat, hogy a feltüntetett jegyár tartalmazza a reptéri illetéket is. A fapadosoknak ez nem nagy csapás! Új címszó alatt szednek "vámot". Ilyen például a poggyász. Ha bőröndöt adunk fel a gép gyomrába, az többezer forintunkba kerül. Egy négytagú család 4 bőrönddel akár húszezer forinttal többet is fizet az alapárnál. Másik kedvenc az elsőbbségi beszállás. Sokan tapasztalták, hogy a kifizetett elsőbbségi beszállási díj ellenére végül a reptéren egyáltalán nem vették figyelembe igényüket - mintha nem is létezne ilyen szolgáltatás.
Több társaság honlapján, amikor választanunk kell, igénylünk-e reptéri transzfert vagy biztosítást, a "nem" opció olyan halvány árnyalatú, mintha nem is lehetne rákattintani. Végül párezer forintot fizetünk, ha bankkártyás fizetést választunk vagy ha átutalással szeretnénk vásárolni (máshogyan viszont nem lehet fizetni). Így egy 2999 forintos pl. Budapest-London út végül (1 csomaggal, biztosítás, transzfer, elsőbbségi beszállás nélkül) 10-15 ezer forintba is kerülhet. Nem mintha ez sok lenne egy repülős utazásért (a klasszikus légitársaságok 60-120 ezer forintot is elkérnek).
Az igazi üzlet azonban másban rejlik. Tudjuk jól, hogy a legtöbb cég nem a nagyvárosi repterekre szállít, hanem külvárosi, (sokszor a valódi úticéltól 50-100 kilométerrel) távolabbi légikikötőkre. Egy hagyományos nemzetközi reptér többezer dollárért fogad egy közepes utasszállítót (pl. Boeing 737 vagy Airbus A320), rengeteg pénzébe kerül a légitársaságnak a földi kiszolgálás is. A fapadosoknak azonban már-már a reptér fizet, hogy oda vigye utasait! A külvárosi kis települések önkormányzatai, vasúttársaságok, hotelek, vendéglátóipari egységek a fapados légifuvarozók számára nagyon előnyös feltételeket biztosítanak, ha az ő repterükön szállnak le gépeik. Ez óriási megtakarítás egy méregdrága iparágban!
Másik jelentős bevétel a fedélzeti magazin. A vállalkozók sokezer eurót fizetnek, hogy szerepelhessenek hirdetéseik a magazinban. Egy kis hirdetés eladása sok kiadást fedez a cég számára.
Miért késnek a fapadosok gépei? Mert minden gépük állandóan úton van. Egy repülő Londonból reggel elindul Varsóba, onnan Budapestre, majd jön Milánó, Barcelona, Párizs, Dublin, Stockholm és aztán megint London. Ha valahol csúszás van (időjárás, sűrű forgalom, egyéb tényezők), mindenhol csúszás van. Ha meghibásodik egy gép, akkor több járat kieshet. A lényeg: egy repülőgép akkor hoz pénzt a konyhára, ha a levegőben van. Nem éjszakáznak órákat reptereken, folyamatosan dolgoztatják őket.
Vicces! Egyik légitársaság úgy döntött, nem szolgál fel (pénzért sem) melegitalt fedélzetén. Az ugyanis meghajtja a fogyasztót, és előbb-utóbb vécére megy. Így viszont kiszedheti a cég a két wc egyikét, és annak helyébe is széket tehet és eladhatja a helyet! De az alacsony költségvetést biztosítja az az intézkedés is, miszerint a pilóták nem kapnak papírt munkájukhoz - azt otthonról kell hozniuk.
Elgondolkodtató, mennyi mindenen lehet spórolni!
