Sok munkával, nehezen szerzünk pénzt. De ha végre pénzhez jutunk, könnyelműen, gyorsan elköltjük – sokszor kacatokra. Rengetegen előre elköltik azt, amit még meg sem kerestek: újabb mobiltelefonra, tévére, laptopra, gps-re – nem is tudom, mi most a legújabb őrület.
Sokan felháborodva keresnek meg személyesen vagy email-en, hogy nincs értelme megtakarításról beszélni, amíg párizsira sincs pénz. Közülük nagyrészt olyanok, akik napi fogyasztási cikkekre is hitelt vettek fel.
Nos, én úgy gondolom, rengeteg múlik a szemléleten, a tájékozódáson, de nevezhetjük pénzügyi műveltségnek vagy bármi másnak. Ha egy tizenéves vagy egyetemista úgy indul el otthonról, hogy tudatosan használja a rendelkezésére álló pénzt, tud tervezni rövid és hosszú távra, tisztában van a pénzügyi termékek, szolgáltatások költségeiről, előnyeiről és hátrányairól, más eséllyel indul, mint az, aki ezekről semmit sem tud (és nem is akar tudni). „Nem érdekelnek a pénzügyek!” – mégis mindenkinek vannak pénzügyei.
Az egyetemista ösztöndíjat kap bankszámlájára, diákhitelt vesz fel, a dolgozó ember nyugdíjat fizet, magánnyugdíj-pénztárt kell választani, portfoliók közt kell dönteni. Később hitelt veszünk fel vagy megtakarítunk, aztán a hitelt visszafizetjük, a megtakarítást pedig előbb-utóbb elköltjük. Biztosításokat kötünk, hitelkártyát használunk, nyugdíjat kapunk. Vagyis tele vagyunk pénzügyekkel. Mégis, nagyon kevesen rendelkeznek alapvető pénzügyi tudással. Az a vélekedés, hogy a pénz bűn, a pénzügyek pedig csak a közgazdászoknak és milliárdos kizsákmányolóknak szólnak. Szerintem ez nem így van.
A tájékozódás nem kerül pénzbe!
